quartus, mn. sorszn. [quatuor]

negyedik, pars; q. pater (költ.), abavus. Innen mint ih. szn. quartum, és (költ.) to, negyedszer; és mint fn. A) quartus, i, hn. a) (érts: liber), a negyedik könyv (valamely «könyvek»-re osztott irodalmi műben), in quarto accusationis; b) (érts: lapis) a negyedik mérföldkő; ad quartum a Bedriaco; c) (érts: dies) a negyedik nap: quarto Idus Apriles, negyednap Aprilis Idusa előtt. B) quarta, ae, nn. a) (érts: pars) negyedrész, negyed, küln. mint örökségrész; b) (érts: hora) a negyedik óra, ad quartam jaceo, négy óráig (rómaiasan) ágyban fekszem. C) quartum, i, kn. gsz. a negyedik szem, frumenta cum quarto raspondent, négy szemet ad. Jegyz. ósdiasan: die quarte és quarti, die quarto.