argutus, mn. kf. és ff. [arguo]

1) jelentős, érthető, észrevétető, mutató, eláruló: aa. oculi, manus (küln. a szónok taglejtéséről); a. solea (költ.), takaros saru (mely csinos lábat mutat); a. caput equi, (eleven, virgoncz); a. omen, exta, világos jeleket adó, jelentős.

2) hangról, átható, éles, harsány: a. serra, «visító» ilex, susogó, suhogó, avis, hangosan éneklő, chorda, hangzó, forum, lármás, zajos. Innen átv. ért. A) a költőkről (minthogy minden nyelven azt mondják, hogy «dalolnak» mikor költenek), Tibullus a., a dalnok T. B) homo a., csacska; literae aa., kimerítő, részletes levél. C) (újk.) a szagról erős.

3) szellemi tulajdonokról. A) éleselméjű, szellemdús, orator, küln. beszédről elmés, élczes v. ékes, dicta, sententia. B) fortélyos, ravasz, meretrix.