1. quietus, mn. kf. és ff. [quiesco]

nyugodt (l. quies és quiesco); nyugtot tartó, nyugalmas, homo, animus; aetas q., vénség, öregség. Küln. A) magát csendesen viselő, tétlen s több efféle: rex sedit q. B) élettelen tárgyról csendes, lassu s több efféle, amnis. Innen a) szellemi tulajdonról: békés, szelid, csendes, meggondoló, higgadt v. lassu, közönyös, erély nélkül való; b) állapotról visszavonult, csendességben élő v. hivatalt nem viselő, még semleges, egyik párthoz se tartozó; c) (költ.) alvó. C) valamitől nyugvó, ment, szabad: omnia quieta a bello erant; republica quieta, mikor az állam békében van.