1. quin, ksz. [quine = non]

I. [viszh. qui] sajátlag hogy nem, miért nem, innen hogy ne, hogy éppen, a nélkül, hogy stb.; akadályozás, ellenszegülés, abbanhagyás kifejezései után stb. (l. a nyelvtant), továbbá ezek után absum, dubito stb., ha tagadás (v. tagadó kérdés) előzi meg: vix me continere possum q. clamem; non possum q. scribam, nem tehetem hogy ne irjak; fieri non potest q. vincat omnes; intrare nou possum q. me videant, a nélkül hogy ne lássanak; non q. ipse dissentiam, nem mintha magam más véleményben ne volnék. Igy még viszh. nm. és non helyett: nihil est q. male narrando depravari possit, semmi sincs mi stb.; nulla pictura fuit q. inspexerit, hogy meg ne nézte volna.

II. [kérdő qui] egyenes kérdésben, hogy nem, miért nem? A) olyan kérdésben, mely fölhivást foglal magában: q. conscendimus equos? miért nem ülünk lóra. A tulajdonképpeni jelentés hátratételével használják quin-t par. m.-nál hogy a fölhivás vagy fölszólítás erősebbé és hatósabbá váljék, rendesen ellentétben valami egyébbel: q. uno verbo dic, mondd csak egy szóval; q. omitte me, ugyan hagyj békét. B) magára vagy ezzel etiam kapcsolatbon (sajátlag sőt miért nem?) igen, sőt igen, sőt sokkal inkább: multum scribo die, quin etiam noctibus; hercle q. recte dicis.