quo, ih.

I. kérd.

1) térről, A) hová? q. gentium, hová a világon? átv. ért. q. illae nubent (Pl.), melyik házba be, kihez mennek férjhez; q. evadet res, mi kimenetele lesz a dolognak? Innen átv. ért. a) mily messzire? q. amentiae progressus sit, az esztelenség melyik fokáig. b) mi czélra? mi szándékból: q. hanc molem statuerunt? c) mire? mi haszonra? g. mihi fortunam si non etc.? B) (ritkán) ezzel loci kapcsolatban, hol?

II. időről, csak e kapcsolatban quousque, l. e czikket. II. viszh.

1) térről, a hová: gratiosus erat apud eos q. se contulit, a kikhez. Innen

2) mint ksz. A) hogy: q. eum absterreant (= ut eo, és ezért rendesen kf. mellett, úgy hogy sajátképpen ilyenkor mértéket jelölő hat. esetet pótol: e kapcsolaton kivül csak költ. és újk.); gyakran ez összetételben quominus, l. e szót. B) mível, mintha, tagadással kapcsolatban, tehát nem tényleges okról: haec scribis non q. ipse audieris sed etc. C) a miért, és azért: anseres voraces sunt: q. temperandum iis (ily kapcsolatban quo factum est ut etc. stb., egyszerüen csak a viszh. nm. e. kn. hat. esete «miáltal» történt stb.).

III. határozatlanul, valahová: si q. me ire vis; Romam aliove q. ire, v. más valahová. IV. mint viszh. nm. e. kn. hat. e. több kapcsolatokban áll, küln. kf. mellett eo felelvén meg a mennyivel, annyival, mennél, annál.