quum v. cum, ksz. és viszh. ih.

1) mint okadó szócska, miután, mivel, mindig foglaló móddal. Ide tartozik: A) ok felhozásánál, melynél fogva egyebet kellett volna várni mint a mi ki van mondva, tehát ellentét jelöléseül, holott, ámbár, jóllehet. B) quum, tum úgy (az átalános), mint (részletes), nem csak, hanem (rendesen ily helyt mégis lappang az okadó quum jelentése; egyébaránt l. a nyelvtant).

2) mint időt jelentő szócska, A) mikor, midőn, a) mellékmondatot kezdve az események sorozatos előszámlálásánál (ilyenkor mindig foglaló móddal). b) (rendesen tum v. hasonló kifejezés felelvén meg neki) az időt jelöli mikor valami történt, midőn, akkor a mikor, mikor (rendesen, jelentő móddal de nem ritkán foglaló aligmultjával is). Igy a viszh. nm. helyett is: fuit tempus quoddam q. homines vagabantur, volt egy idő, mikor stb. B) gyakrabban előforduló és magát ismétlő események átalános érintésénél, ha, a hányszor stb. (jelentő móddal). C) midőn, mikor, két egy idejü cselekvényről: q. imperium abrogabat, poterat videri facere id injuste. D) különös kapcsolatok: a) audivi ex eo q. diceret, hallottam hogy mondotta. b) diu est q. etc., rég ideje hogy stb. c) q. maxime leginkább, különösen: nunc q. maxime hoc cupit (sajátlag megrövidítve e helyett: most az ideje mikor [melyben] leginkább kivánja).