radicor, álszenv. 1. és ||radico, 1. [radix]
meggyökerezik, megfogamzik, sajátl. növényről; de egyh. átv. ért. is; pl. frutex peccati radicabitur in illo; r. radicatus, mint mn. a) sajátl. meggyökerezett, gyökeres; ||b) átv. ért. meggyökerezett.