rebellis, e, mn. [rebellum]

(költ. és újk.) háborut megújító (meggyőzöttről), innen fölkelő, ellenszegülő; átv. ért. amor r., ismét megujuló, a mellyel nem lehet birni; fn. rebelles, ium, hn. lázadók, felkelők, ellenszegülők.