recens, tis, mn. kf. és ff.

1) új, fris, mostani, mi közelebbről lett v. történt (ellentét vetus; vesd ö. novus); r. cespes, lac, conglutinatio, injuria (közelebbről okozott), flos (most szakasztott), victoria (közelebbről nyert); epistola recentissima, az utolsó; memoria recentior, újabb idő, recentiores (viri), az újabbak, későbbiek. Innen A) recenti re (negotio), míg a dolog még új, melegiben van, mindjárt, «íziben». B) rendesen előljárókkal valamitől éppen most jövő: a) r. ab re, éppen -tól, -től v. után jövő: r. ab illorum aetate, mindjárt utána élő; Pnus r. ab excidio urbis, mindjárt hogy a várost elpusztította; r. a vulnere, ki csak az imént kapott sebet; homines a Roma rr., kik éppen most jőnek R. b) r. ex provincia, egyenesen a p. jövő. c) éppen így csupa hat. esettel ugyanazon jelentésben; recens ira et dolore, haragtól és fájdalomtól még izgatott; recens Roma, éppen Rómából jő; recens victoria, a ki éppen most győzedelmeskedett, praetura, a ki most tette le a praetorságot, stipendiis, katonaságból jövő. d) recens de ira, még haragtól izgatott. e) recens in dolore, így is recens dolore, még új a fájdalma.

2) új, fris, erőre nézve, erőben, nem gyengült, nem sebesült, ép s több efféle (ellentét defessus, vulneratus stb.).

3) mint ih. használják köznemben újabban, közelebbről, éppen most, csak az imént.