receptaculum, i, kn. [recepto]

1) oly hely, mely valamit felvesz v. a hol valamit tartanak, tartó, tár, rakhely, raktár áruczikkek számára: r. cibi, praedae; r. frugibus; cloaca maxima, r. omnium purgamentorum urbis, csapárok; r. avium.

2) menhely, támaszpont, menedékhely, oly hely hová az ember visszavonul v. menekül: castella diruit, ne hostibus receptaculo essent; castra sunt victori receptaculum, victo perfugium; mors est receptaculum nihil sentiendi, oly menedékhely, a hol az ember már nem érez többé; r. fugae, hová futni lehet, adversae pugnae, hová az ütközet rosz kimenetele után visszavonulni lehet.