recipio, cepi, ceptum, 3. [recapio]

1) visszavesz, -húz, -hoz, -vezet: r. telum, aliquem ex mediis hostibus, copias in tumulum; r. urbem, visszafoglal. Küln. r. se, risszavonul v. visszamegy, visszatér, ex his locis, ad signa, in castra (Pl.-nál önállóan csak magára r. visszamegy); átv. ért. r. se ad bonam frugem, megtér, megjavul, a józan okossághoz és jó erkölcshez visszatér; r. se ad cogitationem belli, újból a háboruról kezd gondolkozni. Innen A) újra fog, ragad s több efféle, r. arma; r. reges, ismét befogad. B) visszakap, újból birtokába vesz stb.: r. res amissas; r. Tarentum, visszafoglal; innen néha (az előljáró jelentését elhagyva) meghódít, elfoglal átalán. C) átv. ért. r. animum, lelket kap, újból, felbátorodik; r. se ex fuga, timore stb., újból magához jő, összeszedi magát. D) r. res afflictas, újból helyrehoz. E) eladásnál stb. visszatart, megtart, fentart, félre tesz, pecuniam.

2) magába v. magához befogad, felvesz, elfogad (kérés, ohajtás v. más egyéb következtében, küln. valakit, ki védelmet vagy segélyt keres; vesd ö. accipio, concipio): r. aliquem, supplicem; munitio r. perterritos; mare r. fluvium; homo r. ferrum meg hagyja magát ölni; gyakran r. urbem (civitatem) in deditionem, in fidem (e szók kihagyásával is) arról, a kinek egy város magát megadja; r. aliquem domum suam v. ad se, in amicitiam, in civitatem, így is r. aliquem tecto, sedibus suis, házába, ritkán in loco; r. aliquem in ordinem senatorum. Innen A) enged, valamit megenged, megtűr; timor non r. misericordiam; antiquitas r. fabulas; res non recipit cunctationem. Innen a) msz. proetorról, mikor előtte valakit bepanaszoltak, r. nomen alicuius (újk. így is r. reum v. cognitiomem), valaki ellen a panaszt elfogadja, megengedi. b) r. religionem in se, a szentség ellen elkövetett bűnnel terheli magát. B) mint jövedelmet elfogad, bevesz, pecuniam ex vectigalibus. C) magára vesz, elvállal valamiben való eljárást, működést (kérésre s több effélére és mint jóakaró, pártfogó; vesd ö. suscipio) felvállal, causam, officium. D) valamire kötelezi magát, valamit megigér (mint pártfogó és segítő, vesd ö. polliceor és spondeo): r. aliquid alicui, r. alicui de re aliqua, valamit illetőleg elkötelezi magát; recipio me illud esse facturum; spondere et in se r., eos esse ejus mores, kezeskedik. Innen r. mint fn. receptum, i, kn. elvállalt kötelezettség v. kezesség.