recito, 1.

elolvas, felolvas, küln. okiratot, oklevelet, neveket egy névjegyzékről s több effélét, (újk.) küln. gyakran költeményt, beszédet s több effélét barátokból álló hallgatóság s mások előtt felolvas: r. legem, literas, senatum, a senatorok névsorát; önállóan r. de tabulis publicis. Néha emlékéből v. rögtönözve elmond, elszaval; ezért (költ.) qui recitare solent színészek; ||átv. ért. ismét v. újra növeszt, pilos.