reclino, 1. [l. acclino. klinw]
1) hátra támaszt, hajt, görbít; r. palmas, se; reclinatus, hanyattan kinyújtózva fekvő. Innen átv. ért. otium r. aliquem ab labore, pihenést ád, megszabadítja a munkától.
2) (újk.) k. hátra dől, átv. ért. onus r. in eum, rajta fekszik, reá nehezedik.
||3) hál.