reconditus, mn. [r. recondo]

1) távol v. messze fekvő, félre eső, terra, saltus; recondita templi, mélyebben fekvő, félrébb eső részei a templomnak. Innen mélyebben fekvő, venae auri.

2) átv. ért. mélyebben fekvő, csak mélyebb vizsgálat és szemlélet által megismerhető, elrejtett, kevésbé ismeretes, res, ratio, sententiae (mély értelmü), literae (ellentétben a népszerű és közönséges szerkezetű iratokkal): natura r., magába zárkozott, tartózkodó, titkolódzó.