recte, ih. kf. és ff. [rectus]

1) = recta: r. ferri, egyenes irányban mozogni. Innen fennállva, egyenesen, r. currere humana effigie, felegyenesedve (két lábon) mint az ember.

2) helyesen, jól, illően (az emberek helyeslése után, l. rite): r. facere, dicere; r. valere, jól lenni, egészségesnek lenni; r. vivere, gyakran boldogul élni; r. sperare, jóval biztatni magát, jót remélni, r. te novi, jól ismerlek; r. dubitas, r. vinctus est, igazságosan; r. alicui se committere v. literas dare biztosan, veszedelem nélkül: r. molestias ferre türelemmel; r. vendere, haszonnal, nyereséggel; r. est apud matrem, minden jól van az anyánál.

3) (tsz.) mint megelégedést kifejező, helyeslő közbeszólós: derék! helyes! néha udvariasan kitérő v. szabadkozó feleletben, jó! szép! jó jó! s több efféle.