rectus, mn. kf. és ff. [rego]

1) egyenes (úgy látlagos vagy vízfektü mint függélyes) irányban menő (ellentét görbe, ferde): r. linea, via, acies, aes (= tuba); rupes rectis saxis, függélyes, talus assistit rectus, homo, egyenesen nőtt, crus r.; serpens r., egyenesen fölegyenesedő; rectis oculis aspicere aliquem, valakinek egyenesen szemébe nézni. Innen átv. ért. egyenes, egyszerű, mesterkéletlen s több efféle, oratio, ordo.

2) a mi szellemi tekintetben az egyenes vonaltól nem távozik el, igaz, helyes, jó, illő, innen szabályos, hibátlan s több efféle, consilium, homo, emberséges, becsületes; küln. őszinte, igaz, v. következetes, egyenes; rectum est, illő, helyes. Küln. fn. rectum, i, kn. igazság, erény, a stoicusok tana szerint, teljes kötelesség, officium perfectum, to kaqhkon teleion.

3) nyelvtanban casus r., alanyeset.