recuso, 1. [recausa]

1) vonakodik, szabadkozik, el nem fogad valamit, el- v. visszautasít, megtagad, megvet (után járást v. kérést tevén fel, l. nego): r. aliquid facere; non r. ne (quin, quominus) aliquid faciam; r. uxorem, aliquem disceptatorem, nem akar; r. de stipendio; r. laborem, periculum, kivonja magát; (költ.) élettelen tárgyakról pl. genua rr. cursum tovább nem tudnak futni.

2) valami ellen kifogást, óvást tesz, ellenmond: non r. quin (quominus) omnes mea legant, quin alii a me dissentiant; rendesen törvényszéknél óvást tesz.