repello, repuli v. reppuli, repulsum, 3.

1) visszataszít, manum, mensam; (költ.) r. aras, halomra dönt; telum repellitur aere, visszapattan a réz paizsról; (költ.) olyanról a ki felrepülve vagy hajón elmenve mintegy a földet le- v. elrúgja magától: r. tellurem hasta, gerelyére v. kelevézére támaszkodva a magasba fölemelkedik s így mintegy a földet magától elrúgja; (költ.) aera repulsa, réz tárgyak, melyek egymáshoz ütve visszapattannak.

2) visszakerget, -űz, hostes in silvas, aliquem a ponte.

3) átv. ért., A) eltartóztat, visszatartóztat, eltávolít, megakadályoztat s több efféle: aliquem a conatu, oratorem a gubernaculis civitatum; repelli spe, fel kell hogy hagyjon reményével; contumelia repellatur, távol kell tartani; r. dolorem, eltávolít; r. aliquem a consulatu, elejt valakit a consulságtól. B) elutasít, visszautasít, megvet, preces, (költ.) connubia nostra; küln. Repelli = repulsam ferre, l. repulsa. C) eltávoztat, elhárít, elfordít, periculum, vim. D) r. causam, küzd ellene, r. criminationes, megczáfol. *E) oda utasít, oda utal, aliquam ad meretricium quaestum. Plaut. cist 1, 1, 43 (41).