rostrum, i, kn. [rodo]

1) madarak csőre, más állatok orrmánya, szája; r. avis, cameli, delphini, lupi, suis; néha megvetőleg v. az aljas népszólásban = os.

2) csőr- stb. alaku, kiálló tárgyakról a kaczor görbe hegye, a kalapács meggörbített része s több efféle; küln. hajóorr, a hajó elejének aljához illeszett vas- v. rézrúd, ellenséges hajók kilyukasztására. Innen

3) rostra, orum, kn. t., a 338 Kr. e. legyőzött antiumbeliektől zsákmányul nyert hajók orraival földiszített szószék, s a tér körülötte; in v. pro rostris, a szószéken.