1. rudus v. raudus, eris, kn.

1) egy darabka ércz, mész v. kő.

2) gyűnévileg, eltöredezett kő, törmelék s több efféle; t. küln. régi düledezett falak, omladék, rom; küln. rudus novum, kőtörmelékből, téglaporból és mészből elegyített vakolatszerü anyag, a mellyel falakat, padozatot stb. bevontak és borítottak.