arrha, ae, nn. v. gyakrabban arrhabo, onis, hn. [eredetileg héber szó]

(ősk. és újk.) fölpénz, előpénz, foglaló, küln. vásár v. szerződés alkalmával letett bánatpénz a vásár- vagy bérletösszegnek egy része, melyet az el- v. bérbeadónak biztosítására előre letettek; ellentét: pignus, a tulajdonképpeni zálog, melyet az üzlet bevégzésével visszaadtak: dare aliquid arrhaboni, valamit bánatpénzül adni, néha (újk.) valóságos zálog, biztosíték; küln. t. mint jogtud. msz. jegyajándék, arrhae sponsalitiae v. nuptiales; átv. ért. «zálog», hunc arrhabonem amoris primum a me accipe, fogadd ezt mint szerelmem első zálogát.