rumino, 1. v. ruminor, álszenv. 1. [ruma v. rumen, elavult szó, szoptató emlő]

kérődzik, herbas; innen néha éppen eszik, étkezik és átv. ért. valamin rágódik eszében, gondolkozásában, emlékében ide oda forgat, magának v. másnak ismételve eszibe juttat, emlékébe visszahí, és innen; valamit ismételve említ, elbeszél.