sacer, cra, crum, mn.

1) szent, valamely istenségnek szentelt v. szent szertartásra rendelt (ellentét profanus, vesd ö. sanctus), aedes, jus (ellentét publicum, privatum); vates s., ki magát (Apollonak) szentelte; quercus s. Jovi, insula illa deorum illorum sacra putatur. Küln. sacer mons, a «szent hegy», egy magára álló domb Sabinumban 3 mföldnyire Rómától; sacra passio, eskór, nyavalyatörés; sacra via, a «szent utcza» Rómában, a mely a Strenia szentélyénél a Mons Esquilinus (Oppius) déli lejtőjén kezdődve, a Velián és a Forumon át az arx-ig vezetett; os sacrum, a keresztcsont; mare sacrum, a nagy világtenger. Innen A) tiszteletteljes, silentium. B) (költ.) sanctus, tiszteletre méltó, mi tisztelet tárgya, (költ.) istenségekről, s. Vesta; küln. (újk.) mindenről, mi a császár személyéhez tartozott, custos lateris sacri császári testőr.

2) (minthogy az istenségnek szentelt áldozatbarom egyszersmind halálra volt szánva) A) enyészetnek szentelt, halálra szánt, átkozott, elkárhozott: így törvényekben és rendeletekben, s. esto, s. sit. B) átkozott, utálatos, utált, gaz: s. et scelestus; s. fames auri, istentelen, pénzvágy.