sacramentum, i, kn. [sacro]

msz. az a mi által valaki magát vagy mást valamire kötelez.

1) egy pénzösszeg, melyet birtok feletti perekben a peres felek mindegyike biztosítékul letenni köteles volt, s melyet a vesztes fél perével együtt elvesztett, minthogy az álladalmi közpénztárba folyt, birság, kezességpénz (úgy nevezték vagy azért mivel rendesen vallásos czélokra fordították, vagy azért mivel szent helyre volt letéve). Innen A) perlekedés, törvényszék előtti versengés átalán: ss. injusta; contendere justo s. a pert megnyerni, éppen így s. meum justum judicatur. B) a törvény hatáskörén kivül, kölcsönös kihivás egy bizonyos pénzösszegre, fogadás: sacramento contendis, mea non esse, fogadásra kelsz, fogadsz.

2) eredetileg előleges elkötelezés hadi szolgálatra, innen eskü a zászlóra, szolgálati eskü, hit, mellyel a katonák zászlóiknak hűséget esküdtek: obligare (rogare) milites sacramento; adigere milites sacramento és sacramentum, meghiteltetni, fölesketni, éppen így dicere sacramentum és sacramento, esküdni (alicui, hittel magát valaki iránti hűségre kötelezni, neki mint vezérnek hűséget esküdni); teneri sacramento, a hadi szolgálatra eskü által kötelezve lenni. Innen névk. hadi szolgálat, katonáskodás: longe sacramento imbutus, praemia sacramentorum.

3) átv. ért. a) kötelesség, kötelezettség, kötelezés, amicitiae. b) eskü, perfidum sacramentum dicere.

||4) egyh. szentség vallásos rejtély.