sacratus, mn., kf. és ff. [sacro]

szentelt, szent, templum, dies sacratior, jua sacratissimum; innen küln. a császárról istenek közé sorozott, istenített, dux, Augustusról; a későbbi császárkorban: sacratissimus rendes jelzője a császárnak; ||fn. sacrati, orum, hn. az istenítettek.