ars, tis, nn.

(sajátl. ügyesség, gyakorlottság valaminek összeállításában v. készítésében, ebből arw = fűz, köt, alkalmaz). I. értelem alá tartozókról:

1) művészet, mesterség, iparüzlet, Cicero szerint részint aa. liberales v. ingenuae (minők: a zene, ékesszólás stb.), részint illiberales v. sordidae (mesterségek s más alnemű foglalkozások): a. gymnastica, musica; a. mea.

2) az, a mi nem ügyességen, hanem tudáson alapul, tudomány, tudományos rendszer: a. recondita et multiplex; ad artem redigere, arte comprehendere aliquid, rendszerbe, tudományos alakba önteni; optimae aa.; a. disserendi, észtan, vitatkozástan.

3) a művészetnek vagy tudománynak alapul szolgáló elmélet: res facultate (gyakorlatilag) praeclara, arte mediocris. Innen tankönyv (kézikönyv «rendszer») küln. szónoklati v. nyelvtani: hoc ex antiquis aa. elegit; aa. oratoriae.

4) művészi gyakorlottság, ügyesség, ismeret: opus est vel arte vel diligentia. Innen (költ.) fortély, fogás, csel.

5) (költ.) remekmű: aa. quas protulit Parrhasius;

6) (költ.) mesterséges forma, szeszélyesség, nemesített gyümölcsfákról.

7) személyesítve, t. Artes, (költ.) a muzsák. ― II. (az értelmi körből az erkölcsibe átmenve) tulajdonság, gondolkodás- és cselekvésmód: aa. bonae, eximiae, dicséretes hajlandóságok; artes bonae malaeque erények s vétkek; laus bonae artis; malae aa., rosz szokás.