saliva, ae, nn.

nyál, a mi még a szájban van (vesd ö. sputum); innen átalán nyálkásság, nyálkás nedv (mint a csigákon s több effélén); res mihi salivam movet, foly a nyálam utána, azaz vágyat ébreszt bennem. Innen (költ. és újk.) ize valaminek, küln. bornak.