sanguis, inis, hn.

1) vér, a test ereiben mint az élet és életerő alapja; (vesd ö. cruor): fundere, effundere s., vért ontani, cohibere, megállítani, mittere s., vért ereszteni, eret vágni, néha átv. ért. sanguinem mittere (provinciae), a provincia vérét szopni, zsarolni. Gyakran vérontás: usque ad s. incitari; s. civilis; multus s. ac vulnera, sok halott és sebesült; facere s., vérontást tenni; bellum oritur ab ejus sanguine, az ő meggyilkolásából.

2) átv. ért. A) erő, életrevalóság, vagy valamely dolog veleje: s. civitatis, orationis, aerarii (életnedv); innen = pénz, vagyon; küln. szónokról és beszédről. B) rokonság, vérség, törzs, nemzetség: s. Transalpinus, az Álpokon tul lakó népségek; sanguine conjunctas, vérrokon, attingere aliquem sanguine, valakinek rokona lenni; s. Trojanus. C) (költ.) ivadék, gyermek, s. deorum. D) (költ.) a növények nedve.