articulus, i, hn. [artus]

1) izület, csukló, bog, bütyök: digiti habent ternos aa.; dolor articulorum, köszvény; molli articulo aliquem tangere, gyengén érinteni, legyinteni. Innen (költ.) iz, tag, névszerint egy ujj.

2) a növényeknél bog: seges it in articulum, szárba indul. bogzik.

3) átv. ért. A) a beszédnek része, darabja, osztálya. B) a nyelvtanban = nemszócska, névelő, s még névmás. C) időről a döntő rész, pillanat, időpont, korszak, forduló pont, többnyire e saj. esettel «temporis» kapcsolatban: a. temporis, éppen az eldöntő pillanatban; és éppen így csak magára, in ipso a.; a. rerum mearum, dolgaim kényes korszaka, kellemetlen helyezete. D) (újk.) más elvont tárgyakról, szakasz, pont, fokozat: per eosdem aa. et gradus, a méltóságok (hivatalok) kisebb nagyobb fokozatain.