2. scitus, mn. (ősk. ) kf. és ff. [scisco]

sajátlag okult, a ki tudakozódott stb.

1) okos, ildomos, tapasztalt, ügyes, finom, homo, sermo, dictum. Innen (költ. és újk.) tárgy saj. esetével, -ban, -ben jártas, sc. locorum, a helyiséget ismerő.

2) (ősk.) csinos, takaros, mulier.

3) (ősk. és újk.) valamihez illő, -ra, -re alkalmas, nox scita rei alicui.