1. artus, us, hn. (többnyire t. csak újk.-nál e.) [arw]

1) a tagok kapcsolata, ízülés, csukló, hajlás, ízület; dolor artuum, köszvény; átv. ért. nervi et aa. sapientiae erő, erősség.

2) (többnyire költ. és újk.), tagok, ízek (a végtagok ellentétben a testtel, vesd ö. membrum).