2. artus (helyesebb mint arctus) mn. kf. és ff. [arceo v. arw]

sajátlag összeszorított, korlátolt, innen

1) szűk, szoros, feszes, szűkkörű: aa. vincula; a. toga, szűk, ráncz nélküli; a. theatrum, convivium, a hol kevés hely van, az emberek össze vannak szorulva; fn.-artum, szorosság, in arto haerere, szoros helyen.

2) átv. ért. A) somnus artus, mély, tenebrae aa., (újk.) vastag sötétség. B) a. spes, csekély, petitio, melynek óhajtott eredményére nem nagy a kilátás, commeatus, szűkös, res aa., kellemetlen, szorult helyzet; res est in arto, roszul áll, szorul a kapcza.