arvus, mn. [aro]

megszántott v. szántás alá való, szántó-, ager; e szó ritkán fordul elő, gyakrabban mint fn. arvum, i, kn. szántóföld, vetés (vesd ö. ager). Innen (költ.) átalán vidék, virány, környék, mező, pl. a fűtermő helyek; aa. Neptunia tenger, tenere a., partot érni, partra jutni; (költ.) aa. genitalia v. muliebria, a nő nemző részei, szeméremteste.