arx, cis, nn.

1) fellegvár, vár, erősség, küln. hegy v. domb tetején, névszerint a megerősített felváros, ellentétben a város alsó részével. Innen A) (költ.) a. coeli, az ég, aa. igneae, aethereae az ég, mint a mindenség legfelsőbb része. B) átv. ért. bátorságot, menedéket adó hely, menedék, védbástya, menhely: Roma est a. omnium gentium.

2) (többnyire költ. és újk.) A) mivel az erősségeket rendszerint emelkedettebb helyekre építették, tető, hegycsúcs, csúcs: a. Parnassi, aa. Alpium. B) magas és nagy épületekről, templomokról s több effélékről, kastély; innen (újk.) átv. ért. hatalom, uralom: cupidi arcium. C) közm. facere arcem e cloaca, szunyogból tevét csinálni, rendkivül tulzani, kicsiből nagyot csinálni.