ascensus, us, hn. [ascendo]

1) fölmenetel; tentare aa., több helyeken megkisérteni a fölmenetelt; ebből saj. esettel, fölmenés; templi aditus et a., superare fastigia tecti ascensu (költ.), felmászni a fedél tetejére. Innen átv. ért. feljutás, -hágás, elérése valami magasabbnak, ad honoris gradum.

2) összerüen: följárás, az az út, melyen valahová fölmegy az ember; átv. ért. in virtute sunt multi aa., lépcső, fokozat.

3) msz. a) hsz. emelő és emelkedő gép, a mellyel az ostromlók a várfal tetejéig fel tudtak emelkedni. b) a nyelv- és szónoklattanban fokozás, úgy a szónoklatban, mint a melléknevekről.

4) egyh. személyesítve, a feljárók és hágók istene.