1. ascia, ae, nn.

1) szekercze, bárd, fejsze, (vesd ö. securis).

2) vakoló kalán. Innen ft. sub ascia dedicare siremlékeken, még készülő félben felszentelni (hihetőleg azért, hogy ne bántsa senki a még üres sirt).

3) gazdasági eszköz, egy kapa, a melynek fokán egy kis gereblye van. Közm. ipsum sibi asciam in crus impingere v. sponte asciam cruribus suis illidere, a maga husába vágni, maga magának kárt tenni.