asellus, i, hn. [kics. szó asinus]

1) sajátl. közönséges szamár, és mint gúnyszó vagy trágár értelemben emberről is; közm. agas asellum ütheted a szamarat, azért mégis lassan halad, kárba veszett fáradságról; asello surdo narrare fabulam, süket fülnek prédikálni, hasonló értelemben.

2) átv. ért. A) egy kiválóan jóizü husu tengeri hal; közm. post asellum diaria non sumo nagy élvezet után nem járok mindennapiságok után. B) állvány, «bak». C) t. aselli, két csillag a rák csillagzatban.

3) római családnév, pl. Tib. Claudius Asellus.