asinus, i, hn.

szamár; átv. ért. csúfoló elnevezése az együgyü embernek, és (újk.) csúfolkodó, kötekedő embernek is. Közm. qui asinum non potest stratum caedit, a nyeregre üt, hogy a szamár is érezze, «a kancsal mészáros nem oda üt a hová néz;» asinus in tegulis, szamár a ház tetején, ritka, szokatlan látvány; asinus ad lyram, szamár mint lantos, ért hozzá, mint hajdu a harangöntéshez, nem neki találták fel.