aspernor, álszenv. 1. [sperno]
1) magától megvetéssel v. utálattal elutasít, megvetőleg elvet (tettleg, vesd ö. sperno): a. pacem, preces alicujus, conditionem, hanc proscriptionem; a. patriam megtagadja; (újk.) a. facere aliquid, megvetőleg vonakodik valamit tenni.
2) (ritkán) valamit mástól elutasít, eltávolít, eltávoztat, dii furorem alicujus a templis suis aa. Jegyz. Néha szenvedőleg áll, mint ha asperno, cs. léteznék.