aspiratio, onis, nn. [aspiro]
1) rálehelés, ráfuvás: a. aeris, légfuvás. Innen a nyelvtanban valamely betünek h-val (hehentve) való kimondása, hehentés.
2) kigőzölgés, a. terrae.
|| 3) átv. ért. isteni v. szellemi fuvallat, sugallat, és jelentősbben küln. kegyes fuvallat, kegyesség, kedvezmény.