assula v. astula, ae, nn. igy is: hastula, ae, nn.

forgács, a mely márványból v. fából, v. másféle kőből a megmunkálásnál lehull; percussarum (villámütött) arborum hastulae; (Plaut.) assulas facere foribus, az ajtót diribdarabra törni. Küln. t. a) elmállott kövek; b) huslében megszálló rostocskák; c) névk. deszkabódé.