assumptio, onis, nn. [assumo]

1) elfogadás, küln. helyeslő elfogadás, helyeslés; innen a) jogtud. bitorlás; b) bölcsészeti msz. elsajátítás; || c) egyh. védelem alá vétel.

2) hozzávétel a) sajátl. egybefoglalás, összekapcsolás; b) névk. toldalék, pótlék, küln. a) a bölcsészetben, a syllogismus altétele; b) a szónoklattanban, az ügyön kivül levő vagy szorosan oda nem tartozó érv vagy védv eléhozása.

3) egyh. a más világra vétel, elvétel a jobb létre.