superstes, itis, mn. [supersto]
1) (elavult) mint tanu mellette álló, jelenlevő.
2) valaki halála után még élő, túlélő, megmaradó: relinquere aliquem s.; s. alicui és (ritkábban) alicuius, s. sibi, olyanról, a ki éppen nagy veszedelemből menekült.