tabidus, mn. [tabeo]
1) olvadó, elolvadó, nix.
2) betegség v. más efféle következtében sorvadó, kóros, beteges, corpus juvencus, aszkóros. Innen átv. ért. (költ.) A) mens t., bú emésztette. B) lassanként emésztő, sorvasztó, hiems, vetustas.