tabularius, mn. [tabula]

oklevelekhez tartozó; csak mint fn. A) ius, ii, hn. levéltárnok, lajstromozó, iktató. B) tabularia, ae, nn. a) (ősk.) érts: aedes, levéltár; b) (érts: res) a levéltári ügy, levéltár kezelése. C) ium, ii, kn. levéltár, hely a hol, az állami okleveleket őrzik; ||deszkaalkotmány.