tabulatus, mn. [tabula]

deszkázott, deszkás. Innen fn. atum, i, kn.

1) deszkapadozat.

2) emelet; még egymásra rakott tárgyak sora, rétege; küln. a fákra felfuttatott szőlőtőknél az a módja a felkötésnek, hogy a vesszők egymás felett elnyuló sorokban álljanak.

3) gsz. rekeszték, széna, tűzi fa stb. tartására.

||4) gondosan rakott, ránczba szedett, redőzött (ruha).