tabulinum, i, kn. [tabula]

1) (ősk.) deszkával v. másként padolt hely, erkély, áltány, a mely nincs fedél alatt.

2) (újk.) képcsarnok.

3) (e jelentésben szokottabb az összevont forma: tablinum) lakosztály a római házban az atrium és peristylium közt, némelyek szerint azért kapta e nevet, mivel itt állott a családi levéltár, mások szerint azért, mivel az atrium és peristylium felé mozgó táblákkal volt elzárható.