tardus, mn. kf és ff.

1) lassú, késedelmező, úgy személyről mint sajátlanúl elvont alanyokról későn bekövetkező vagy történő: t. homo, pecus; t. subvectio (szállítás), t. in decedendo v. ad decedendum; t. nox, lassan elmuló; t. senectus, lassító.

2) átv. ért. szellemileg lassú a) tompaeszű, ostoba; b) lomha, álmos; c) fontolgató, és azért lassú.

3) tarda avis, hihetőleg túzok.