trigeminus, v. (többnyire költ. ) tergeminus, mn.

1) hármas, fratres; spolia tt., hármasoktól vett.

2) háromszoros, victoria; (költ.) t. vir, Geryon (három testü), caput, Cerberus feje, canis, Cerberus, Hecate (mivel egyszersmind Luna és Diana); átv. ért. igen nagy, honores. Küln. t. porta, Rómának régi várfalán egy kapu az Aventinus alján.