tripudium, ii, kn.

[Cicero szerint e helyett terripavium ebből terra-pavio, tontbol, dobog; mások szerint rokon trepidus, leghelyesebben azonban alkalmasint: terpes]

1) tánczolás, ugró és szökő fegyvertáncz, küln. több vallásos ünnepeken, jelesen a salius papoké.

2) t. solistimum, msz. az augurok nyelvén igen kedvező jelt tett, ha t. i. a szent tyúkok oly mohón ettek, hogy az ételt csőréjökből a földre ejtették, úgy, hogy hallatszott a pergése.